nevetséges
nevetséges [neveccségës] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Furcsaságával, különösségével nevetésre, nevetségre ingerlő, fakasztó, erre okot adó. Nevetséges ember; nevetséges lesz vki; nevetségessé teszi magát; nevetségessé válik. Lári fári. Micsoda nevetséges okoskodás! (Mikszáth Kálmán) Ezek a cselédek … azért oly szemtelenek, mert a falusi ruha nevetséges nekik. (Gárdonyi Géza) Itt a nagy tömegben elvész az ember, itt ki voltam szakítva a természetes környezetemből … Néha szinte nevetséges voltam az ezen való idegeskedésben. (Kaffka Margit)
2. (rosszalló, gúnyos) Komolytalansága, alaptalansága miatt bosszúságot okozó, bosszantó. Nevetséges állítás. Ne ingerelj ezzel a nevetséges akadékoskodással! Az a komolyság, mellyel [Eötvös] a nevetséges érveket is cáfolja, a … találó hasonlatok, … mutatják, hogy veszélyes emberrel van dolgunk. (Péterfy Jenő)
3. Komolyan számba sem jöhető, jelentéktelenül kicsi. Nevetségesen olcsó árak. A dombóvári nagy uradalom … nevetséges olcsó bérbe volt kiadva. (Vas Gereben)
