nézdegél
nézdegél [ë] ige -t, -jen [ë], (ritka, népies, régies) nézdegel [ë-ë v. e-e]
1. tárgyatlan Maga körül hossza(sa)n, határozott cél nélkül, többször ide-oda néz (1); nézelődik. Kíváncsian, nyugodtan nézdegélt a teremben. A vén szürkén … tűnődve poroszkált keresztül a falun, hol-hol megállva nézdegélni. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (ritka) Vmit többször, hosszasan v. több tárgyat külön-külön (egymás után) szemügyre vesz, vizsgálgat; vizsgálódik. Károly elvörösödött, … s ő is nézdegelni, kutatni kezdett. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (ritka) Vmit, vmely tárgyat többször, hosszasan v. több tárgyat (egymás után) külön-külön szemügyre vesz; nézeget. A könyveket nézdegéli. Nézdegélem, hogy mit lehetne eladnom. (Jókai Mór)
Igekötős igék: alánézdegél; átnézdegél; benézdegél; belenézdegél; elnézdegél; felnézdegél; hátranézdegél; kinézdegél; körülnézdegél; lenézdegél; megnézdegél; összenézdegél; ránézdegél; szétnézdegél; utánanézdegél; végignézdegél; visszanézdegél.
nézdegélés; nézdegélő.
