nittel
nittel [ë] ige -t, -jen [ë] (műszaki nyelv)
tárgyas <Megmunkálásba vett, átlyukasztott két fémdarabot> mindkét végén laposra kalapálható apró, felül szélesfejű szeggel összeerősít, ill. ezzel van elfoglalva; szegecsel. Egymáshoz nittelte a bádoglemezeket. || a. (tárgy nélkül) A bádogos, a bodnár, a kovács, a lakatos, a rézműves nittel. [Mit csinálsz?] – Nittelek.
Igekötős igék: megnittel; odanittel; összenittel.
nittelés; nittelhető; nittelő; nittelt; nitteltet.
