noná
noná mondatszó (a második szótag hangsúlyosabb) (régies írva: no ná is) (bizalmas)
1. <Eldöntendő kérdésre adott, magától értetődő, fölényes, nyomatékos igenlő feleletként v. megelőző állítás nyomósításaként:> naná [Nagy muri lesz?] – Noná! Miklós: Köztünk nem lehet szó, mert ehhez túlságosan intelligensek vagyunk, erkélyjelenetről… és más egyéb nyavalygásról, mi a fene. – Elza: – No ná! (Ambrus Zoltán)
2. <Állító értelmű tagadás v. tagadó értelmű állítás színező, nyomósító bevezető szavaként:> naná (2). [Győzött a csapat?] – Noná, nem győzött! Hát urak … felvesszük a termény-beszerzési előleget? – No ná, majd nem vesszük. (Móricz Zsigmond)
