normális
normális melléknév -an, -abb
1. Vmely normával, szabályzattal megállapított, meghatározott, megszabott; szabályos, szabályszerű, szabványos, rendes. Normális méret, nagyság, szélesség, vastagság. Normális adagolással két tonna acélt olvaszthatunk a kemencében.
2.* Általánosan elfogadott, szokásos, rendes. Normális árat fizettem érte. || a.* Megszokott; régi. Visszatér a normális keretek közé. Folytatja normális munkáját. Diskurzusaink jóval érdekesebbek voltak a normális beszélgetésnél. (Hunyady Sándor) || b.* Átlagos, rendes. Normális áramfogyasztás; normális atmoszféra ←; normális élettartam, termés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3.* Természetes, természetszerű, rendes. Normális állapot(ok), viszonyok; normális élet; normális gondolkozású. Helyreállt a két állam közt a normális diplomáciai viszony. [A gyermek] oly mohón törekszik a vidámságra, hogy ha csak enyhén normális az élete, tobzódó vidámságba tudja felolvasztani. (Móricz Zsigmond)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4.* (bizalmas) Épeszű, beszámítható, józan gondolkozású. Te nem vagy normális! Normális ember nem tesz ilyet. Nem tartom normálisnak ezt a fiút. Nem úgy viselkedik, mintha normális volna. Sok tekintetben különbözött a normális emberektől. (Krúdy Gyula)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
