nővér
nővér főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (kissé választékos) (főleg birtokos személyraggal, rendsz. többes számban, összefoglaló jelentésben) Általában a női nemhez tartozó testvér <testvéréhez való viszonyában, függetlenül attól, hogy idősebb v. fiatalabb-e nála>; nőtestvér. Két nővérem van, egy húgom és egy néném. Ott voltak a Kovács-nővérek is. [Az özvegy raktáros] legöregebb nővérem körül forgolódott. (Tolnai Lajos) || a. Idősebb nővér, (testvér)néne. A nővérem és a húgom is eljött. Zokogj, mostoha | kitagadott Orestes, mert Elektra tünt | az alvilágba, nővéred, ki gondosan | ápolt és dajkált. (Babits Mihály)
2. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Főként megszólításként:> vkivel, rendsz. a beszélővel vmely eszmei, érzelmi közösségben levő nő, női társ. Nővéreim, verselő asszonyok, Hogyan látjátok ti a Szépet? (Ady Endre)
3. Vallási jellegű női testület, szervezet tagja <főleg megszólításként, gyak. keresztnévvel>; apáca. Irgalmas, kedves, missziós, tisztelendő nővér. A nővér, aki a rózsafüzért derekán viselte, már idősebb volt. (Krúdy Gyula) || a. <Főleg megszólításban:> emberbaráti szervezetben tevékenykedő, szociális munkát végző nő. Vöröskeresztes, zöldkeresztes nővér. || b. <Főleg megszólításban, gyak. keresztnévvel:> kórházi ápolónő v. orvosi rendelőintézetben az orvos mellett a betegek ellátásával, gondozásával foglalkozó női alkalmazott. Erzsi nővér; éjjeles, nappalos, ügyeletes nővér. A nővérek segédkeznek az orvosnak a műtétnél. Ilonkát a szanatórium betegfölvonóján fölvitték a harmadik emeletre, a 17-es különszobába … Három ágy volt itt, … a gyermekágy, egy ágy az apának, … egy ágy Angéla nővérnek, az ápolónőnek. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. nővérképző; 2. unokanővér.
nővéri.
