naptár
naptár főnév
1. Az időnek nagyobb egységek (nap, hét, hónap, év) szerint való beosztása és jegyzékbe foglalása; időszámítási rendszer. Gergely-féle, görög naptár →; gregorián naptár; római naptár. Péter és Pál (tudjuk) nyárban | Összeférnek a naptárban. (Arany János) Nézem a zöld sürűn napfénylő régi házat … . Itt volna élni jó … Zümmögne a napos nyár, mint sűrű mézü kaptár, S hallgatna bölcs, fehér csönd: ha télre jár a naptár. (Tóth Árpád)
2. Erről egy évre készült, táblázatokat, időszámítási adatokat tartalmazó könyv, füzet, lap, tömb. Naptár az 1961. évre; (átvitt értelemben) élő naptár: olyan ember, aki az ünnepeket, nevezetes napokat, névnapokat stb. nagyon számon tartja. És a tiszta kis szoba | a barátság temploma …: | Régi óra, régi szék, | régi album, régi naptár, | mely napot rég nem mutat már. (Kosztolányi Dezső) Csücskébe fűzött madzagon a falra akasztva lóg a naptár. „Nagy Képes Naptár”. (Nagy Lajos) || a. Örök naptár: a) olyan apró, különálló lapokból való tömb v. kisebb szerkezet, amely naponként úgy állítható be, hogy róla a napi dátum leolvasható; b) olyan táblázat, amelyből könnyen kiszámítható, hogy egy nagyobb (száz, ezer, több ezer éves) időszakon belül vmely dátum a hétnek melyik napjára esik. || b. (régies) Százéves naptár: koholt jövendöléseket tartalmazó állandó rovat a régi naptárakban; százesztendős kalendárium. Jövendöl egyre, télen-nyáron, Túltesz a százéves naptáron … (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. naptáríró; naptárkészítő; naptárreform; naptárszerkesztő; naptárügy; 2. falinaptár; zsebnaptár.
naptáros.
