naturalizmus
naturalizmus főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (filozófia) Újabbkori bölcseleti irány, amely a társadalom fejlődését természeti törvényekkel (éghajlati viszonyok, biológiai körülmények stb.) próbálja magyarázni, és amelynek a XVII–XVIII. században volt némi haladó jellege, de ezt elveszítve, teljesen reakcióssá vált.
2. (irodalomtudomány, művészettörténet) A XIX. sz. második felében kialakult irodalmi és (képző)művészeti stílusirányzat, amely a nyers valóságot igyekszik másolni, gyak. művészi, eszményítő megformálás, típusalkotás, ill. eszmei értelmezés nélkül, rendsz. kiemelve és túlozva az élet beteges, sötét vonásait. Zola naturalizmust követelt a színpadon. (Ambrus Zoltán)
