nehéz
nehéz [e] melléknév és főnév, (tájszó) nehez [e-e]
I. melléknév nehezen [e-e-e], nehezebb [e-e-e]
1. Olyan <tárgy>, amelynek viszonylag nagy a súlya, amelynek fölemeléséhez v. elmozdításához nagyobb erőfeszítés szükséges. Nehéz csomag, láda, teher, zsák; nehéz vas: súlyos, alig vmi mozgást engedő bilincs; nehéz veretű: a) erős vasalással, veretekkel ellátott <láda, szekrény stb.>; b) (átvitt értelemben, választékos) mély gondolatokat nagyon tömören és rendsz. ódon zamattal kifejező <nyelvezet, stílus>. Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? (Arany János) A vidék legmódosabb mágnás parasztja ült bent nehéz vasban a szegedi várban. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <anyag>, amelynek más anyagokéhoz viszonyítva nagy a fajsúlya. (vegyi ipar) Nehéz fém: olyan f., amelynek fajsúlya 5-nél nagyobb; (vegyi ipar) Nehéz hidrogén: két atomsúlyú hidrogén (H2 v. D; deuterium). Az ólom nehezebb a vasnál. Szóhasonlatok: nehéz, mint az → ólom; nehéz, mint a → sár; nehéz, mint a → só. Már biztos, hogy te hoztál bajba minket: | magad mondod hogy Isten átka kerget | … mert nehéz a kő, és nehéz az ólom, | de nehezebb kit titkos súlyu bűn nyom. (Babits Mihály)
2. Sűrű szövésű, vastag <ruhaanyag>. Nehéz brokát, szövet, selyem. || a. (átvitt értelemben) A bölcseség | nehéz aranymezébe öltőzőm. (Kosztolányi Dezső) || b. Hidegebb időre való, vastag <ruhadarab>. Nehéz bunda, kabát, kucsma.
3. Súlyos anyagból készült, nagy teher szállítására alkalmas <jármű>. Nehéz szekér, társzekér, teherkocsi.
4. Vmi nehéz vkinek, vminek: ő maga úgy érzi v. más vki úgy látja, hogy súlya miatt vmit alig v. egyáltalában nem bír tartani, hordani, húzni. Nehéz neki ez a kabát. Nehéz ennyi teher két lónak. Nem birom a kardot, s nehez a hadi dárda kezemnek. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban:> Nehéz a feje: a) álmos, fáradt feje lehajlik; b) a fáradtságtól, italtól v. a gondtól nem bír gondolkozni; nem világos az agya. Nehéz a szeme: álmos; nehéz a szíve: nyomasztólag hat rá vmi. Nagyságos úr, kegyes pajtásom, Bocsáss már, nehéz a fejem. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban:> Nehéz feje van: csekély szellemi képessége miatt nem egykönnyen ért meg v. csak nagy üggyel-bajjal tanul (meg) vmit. Nehéz fejű: a) nehezen tanuló, lassú felfogású, gyenge szellemi képességű <személy, főként tanuló>. Nehéz fejű diák, gyerek. Nehéz fejű fiúcska volt kisdiák korában. (Jókai Mór); b) (átvitt értelemben, ritka) olyan <személy>, akit nehezen lehet meggyőzni; fafejű, konok, makacs természetű. A hírnév dolgában még igen új gazda a szorgalmas, de nehéz fejű Stancsics Mihál. (Vörösmarty Mihály) || c. (átvitt értelemben, ritka, népies) Nehéz lesz vki: elbágyad, elálmosodik. Nehéz lett, elalutt a nagy bársony széken. (Arany János)
5. (katonaság) Olyan <fegyver>, amely méreténél, hatóerejénél fogva a hasonló neműeknél nagyobb. (régies) Nehéz fegyverzetű gyalogos, lovas: súlyos, nagy fegyverekkel fölszerelt gy., l.; nehéz géppuska. || a. (katonaság) Olyan <fegyveres alakulat>, amely ilyen fegyverrel van fölszerelve. Nehéz lovasság; nehéz tüzérség: húsz cm-nél nagyobb űrméretű lövegekkel fölszerelt t., ill. ennek vmely alakulata. Nehéz tüzérség lőtte a várost. A nehéz tüzérségnél szolgált. || b. Nehéz cirkáló: erős páncéllal ellátott, sorhajó nagyságú gyors hadihajó.
6. A nehézipar körébe tartozó. Nehéz fémipar, gépipar, vegyi ipar.
7. (átvitt értelemben) Olyan <étel>, amely a gyomornak nagy munkát ad; nehezen emészthető. || a. (átvitt értelemben) Nagy szesztartalmú <ital>. Nehéz bor. || b. (átvitt értelemben) A légzőszervekre v. a szaglásra kellemetlenül ható, fojtó. Nehéz levegő, szag. A levegő nehéz volt. Az alagút sötét. (Gárdonyi Géza) Nemsokára feltűnt … a barnára festett kerítés, melyre köröskörül bodza hajlik, nehéz illatot terjesztve. (Kosztolányi Dezső) Mézet pergettünk …; nehéz illatok | ülték meg a levegőt. (Szabó Lőrinc)
8. (átvitt értelemben) Olyan <feladat, tennivaló>, amelynek elvégzése a szokásosnál nagyobb erőfeszítést, küzdelmet követel. Nehéz dió ←; nehéz kérdés, munka, számítás, rejtvény; nehéz testi munka; nehéz út; nehéz feladat elé → állít vkit; nehéz vmit megcsinálni, végrehajtani. Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják? | Nehezebb eltörni a faragatlan fát. (Arany János) A sok nehéz munka sok kedvetlenség. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Nagy erőfeszítést, munkát követelő <helyzet, körülmények>. Nehéz dolog; nehéz eset ←; (mezőgazdaság) nehéz talaj: nehezen megmunkálható t.; (katonaság) nehéz terep: nehezen járható t. || b. (sport) Nehéz atlétika: a birkózó, az ökölvívó és a súlyemelő sportágak együtt. A nehéz atlétika kedvelői, sportolói. || c. (átvitt értelemben) Olyan <értelmi összefüggés, írásmű, műalkotás>, amelynek a megértése, élvezése teljes odaadást, fokozott szellemi munkát igényel. Nehéz fejtegetés, irodalom, könyv, mű, stílus, tanulmány; nehéz zene.
9. (átvitt értelemben) Olyan <élet, időszak, helyzet>, amelynek az átélése, elviselése sok küzdelemmel, szenvedéssel jár. (régies) Nehéz börtön: szigorított börtönbüntetés, amelyet az elítéltnek vasra verve kellelt kitöltenie; nehéz esztendő, idők, napok, órák; percek; nehéz sors; nehéz tél. A pálya nehéz volt, göröngyökkel s tövisekkel tölt. (Kossuth Lajos) A mostani nemzedék nehéz időben élt, s nehéz időktől tart. (Kemény Zsigmond) Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. (Arany János) Mi adott erőt édesapámnak, hogy bírja ezt a roppant nehéz életet? … az, hogy együtt voltunk, s annyi kis szív segített dobogni. (Móricz Zsigmond)
10. (átvitt értelemben) Olyan <mozgás, mozdulat, tevékenység>, amoly láthatóan nagy erőfeszítéssel v. lassan megy végbe; nehézkes. Nehéz beszédű; nehéz járású; nehéz léptekkel halad; nehezen → akar vmit tenni; nehezen → áll lábra; nehezen → mozog a nyelve. Mint aki hegyre hág, | mind nehezebben kúszva, akként élek én | örökös lihegésben. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Nehéz kezű, nehéz keze van: a) lassan és ügyetlenül dolgozik; b) gyors v. finomabb mozgást kívánó munkára alkalmatlan. A szarkalábaimat tetszik nevetni? Bizony nehéz már az én kezem. (Mikszáth Kálmán)
11. (átvitt értelemben) Olyan <folyamat>, amely akadályokkal, zökkenőkkel, bonyodalmakkal megy végbe. Nehéz emésztés, légzés, székelés; nehéz szülés ←. || a. (átvitt értelemben) Nem könnyű lefolyású; bonyodalmakkal járó, lassan gyógyuló <betegség, sérülés>. Nehéz sebben vére elfoly. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Ilyen betegségben, ill. sérülésben szenvedő <személy>. Nehéz beteg, sérült. Nálam hatvanöt halott van, és hatvannyolc nehéz sebesült. (Gárdonyi Géza)
12. (átvitt értelemben) Olyan <állapot, helyzet, körülmények, teendő>, amely a léleknek nagy teher, megpróbáltatás, v. aggasztólag, nyomasztólag hat rá. Nehéz fordulat, kötelesség, várakozás; nehéz álom: a) olyan á., amelyből fáradtan ébred az ember; b) mély, kábulathoz hasonló á. Violán nehéz gyanú fekszik. (Eötvös József) Hangosan utána mondá a nehéz esküvést. (Jókai Mór) Gyár-marta, szép, sovány bús alvó … Mosolyog szent, nehéz álmában. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Terhes, nyomasztó <lelkiállapot>. Nehéz bánat, hangulat, kedv; nehéz szívvel, v. érzésekkel: nem szívesen, sajnálattal, fájdalommal. Nehéz gondban fejét lehajtja. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Ilyen lelki állapotból fakadó; arra valló. Egy nehéz sóhajtással székébe sikamlik. (Katona József)
13. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, akivel sértődékenysége, szeszélyessége, indulatossága v. egyéb rossz tulajdonsága miatt nem könnyű együtt dolgozni, ill. megférni. Nehéz ember; természet ←.
14. (átvitt értelemben, bizalmas) Nagy értékű, nagy összegű <pénz>. Kétezer nehéz forintot fizetett. Nehéz ezresekkel károsította meg az államot. Ez pénzt ér! nehéz pénzt ér! (Jókai Mór) || a. Nehéz fizető: késedelmes f., aki többszöri Felszólítást, sürgetést is bevár.
II. főnév nehezet [e-e-e], neheze [e-e-e]
1. (birtokos személyragos alakban) Vmely munkának, dolognak a nehéz v. legnehezebb része. Túl van, túljut a nehezén; a nehezét elvégzi. Most jön még a neheze. A dolognak a legnehezebbjén keresztűlestem. (Csokonai Vitéz Mihály) Az ostrom neheze leginkább a fekete seregen feküdt. (Jókai Mór)
2. (birtokos személyragos alakban) (ritka) Vminek nehéz volta, súlyos terhe. Érzi a feladat nehezét. Hegyről lefutó nehezével az áradat omlik. (Vörösmarty Mihály) S im! ősz öreg ember … Övezi, nagy karddal derekam hajlását; Érzettem nehezét, a szíjja nyomását. (Arany János) || a. Nehezére esik v. van vmi: terhére van, nem szívesen csinálja. Nehezére esik felkelni. Nehezemre esett elhinni. Nehezükre esik a beszéd. Bármily nehezemre esett némelykor a tanítás, de ha kibeszéltem magam, mindjárt könnyebben lettem. (Arany János) Nehezemre esik az olvasás – olvasd fel ezt a sok ákombákomot. (Mikszáth Kálmán)
3. Nehéz dolog. Nehezet cipel; nehezet → emelt; nehezet kérdez.
Szóösszetétel(ek): nehézatléta; nehézbenzin; nehézpuska; nehéztarack; nehézüzem.
