nélküle
nélküle [e] határozószó (személyragos) -m, -d, nélkülünk, -tek [ë], nélkülük v. (régies) nélkülök, nyomósítva: őnélküle, őnélkülük
A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy nélkül. → Rólunk, nélkülünk. Nélkülem ne indulj! A barátom kisegített a bajból, nélküle rosszul jártam volna. Veletek, általatok, ha nektek tetszik; nélkületek, sőt ellenetek, ha kell. (Kossuth Lajos) [A tutajosok] is vethetnének macskát [= vasmacskát], ha volna macskájuk. De nem teszik, mert lám, nélküle is megvannak. (Tömörkény István)
