nélküli
nélküli melléknév (csak megelőző főnévvel v. főnévi értelmű szóval kapcs.)
1. Olyan, aki, ami vmi nélkül van. Feltétel nélküli megadás; fájdalom nélküli: fájdalmatlan; foglalkozás nélküli; félelem és gáncs nélküli lovag ←; hiba nélküli: hibátlan; → perspektíva nélküli terv. Az érzelgésben valami beteges, mélység s valóság nélküli fölületesség van. (Vörösmarty Mihály) Viola helyzete e pillanatban éppen nem vala veszélynélküli. (Eötvös József)
2. Olyan <személy>, akiben vmely tulajdonság a szokásosnál v. a megkívántnál kisebb mértékben van meg. Akarat, hangulat, nélküli ember; kedély nélküli: kedélytelen.
Szóösszetétel(ek): állásnélküli; drótnélküli; felekezetnélküli; könyvnélküli; munkanélküli.
nélküliség.
