néma
néma melléknév és főnév
I. melléknév némán
1. Olyan <személy>, aki szervi v. idegrendszeri okok miatt nem tud beszélni. Gyermekkora óta néma. Croesus király fia … egész életében néma vala. (Zrínyi Miklós) Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen hars nótákat dalolt: | Különös, Különös nyár-éjszaka volt. (Ady Endre) || a. (választékos) Néma ajk, nyelv, száj: beszédet, hangot létrehozni nem tudó. Ajka immár örökre néma: meghalt, már nem él. Édes barátaim, … | Itt felfödöm kedves Caesar sebeit. | Ez árva néma szájakat, s hagyom Helyettem szólni. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || b. (átvitt értelemben, választékos) Hangot nem adó, nem szóló <hangadásra haszn. eszköz.> Nagypénteken némák a harangok. A csengő … némely gazdánál mindig néma marad. (Babits Mihály)
2. (kissé választékos) Szólni nem akaró, nem beszélő <személy>, szólásra nem nyíló <ajak, száj, nyelv>, beszélés nélküli <állapot>. (népies, régies) Néma barát: kartauzi b. Hiába faggatták, néma maradt. Némán állt ott. Szóláshasonlat(ok): néma, mint a → hal. [Ancsa] Most szenet és fát hord az iskolában, Kis nebulóknak némán melegít. (Juhász Gyula) Mert vétkesek közt cinkos aki néma. (Babits Mihály) || a. (választékos) Olyan <állapot>, amelyben vki – nagy lelki élmény hatására – átmenetileg nem tud beszélni, hangot adni. Egy pillanatra némán rámeredt. Némán visszanéz Dobozy; | Vérzik a szív keblében. (Kisfaludy Sándor) Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. (Petőfi Sándor)
3. (film, színház) Néma szerep: olyan sz., amelyet a színész szavak nélkül, csak taglejtéssel és arcjátékkal jelenít meg. A darabban néma szerepet kapott.
4. (politika) Néma tüntetés: olyan tüntető felvonulás, amelyen a résztvevők nem hangos szóval, hanem pusztán megjelenésükkel adnak kifejezést állásfoglalásuknak. A munkások néma tüntetésére csendőrsortűz volt a válasz.
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Szavak nélkül folyó, történő <lelki élmény v. ennek megnyilatkozása>; belső, titkos. Néma fájdalom, könny, szenvedés. Mindenki néma megadással feküdt szalmazsákján. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, költői) Hang nélküli, csendes. Néma csend, éjszaka. S a néma légbe nem vegyűl Csak legkisebbke jaj. (Garay János) Néma a táj, arca sápadt, Rá derengő napfény árad. (Tompa Mihály) Balkonodra szállt a néma est, Ez a nagy, bús fekete madár. (Juhász Gyula)
6. (nyelvtudomány) <Némely nyelvben> olyam <betű,> amelyet a helyesírás megkíván, de az élő beszédben rendsz. nem ejtenek ki. Néma h. A szóvégi „e” a franciában néma.
II. főnév némát, némája Néma (I. 1) személy. A némák kézjelekkel értetik meg magukat.
Közmondás(ok): Néma gyereknek anyja sem érti szavát: aki (szerénységből) nem mondja meg (világosan), hogy mit akar, ne csodálkozzék, ha kívánságáról nem tudnak, s nem teljesítik.
Szóösszetétel(ek): süketnéma.
