némely
némely [e v. ë] névmás, határozatlan (kissé választékos)
I. melléknévi
1. Egy v. egyedenként gondolt néhány <azok közül a meg nem határozottak közül, akiknek, amelyeknek száma nem túlságosan nagy>; egyik-másik, egyik v. másik. Némely ember; némely esetben. Némely növény az éj csöndében nyitja meg kelyhét. (Péterfy Jenő) Ó mennyi csönd van némely alkonyatban … (Juhász Gyula) –11 (ritka) <Főleg beszédben; többes számú jelzett szó mellett:> egyes (utána többes számú jelzett szóval). Némely emberek: egyesek. Azzal vagdalkoznak némely Nem t’om milyen emberek, Hogy ez országban nyilvános Épületek nincsenek. (Petőfi Sándor) Jött némely csendes estéken egy … ifjú szerzetes … (Kaffka Margit) || a. (ritka) <Anyagnévvel kapcs.:> egyik-másik fajta. A sajtpiacra mennek … István az árak után érdeklődik. Némely túrót meg is kóstol. (Tömörkény István)
2. (régies) Egy bizonyos, valamelyik. Jaj! hogy ily panaszra kell nyitnom a számat, Megölé némely nap szerető szolgámat. (Arany János) || a. <Célzásban, leplezésként:> ismert, de vmely okból meg nem határozott. Némely ember azt hiszi magáról, hogy … Némely ember de nagyra tartja magát!
II. főnévi (rendsz. csak többes számban) -ek [e], (régies) -e [e], -ünk, -etek [e-ë], -ük Közelebbről meg nem határozott számú, egynél több, (de nem sok) személy (vmely csoportból); egyesek. Némelyek azt mondják; (régies) némelyünk: közülünk néhányan. Délután lusták az emberek. Nagyobb része emészt a fák alatt, némelyek el is aludtak a gyepen. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): egynémely.
