német
német [ë v. e] főnév és melléknév
I. főnév -et, -je [ë, e]
1. A németek: a) tömegében a mai Németországban élő, az egyik legelterjedtebb germán nyelvet beszélő nép. A németek hazája. Párizst napról napra jobban fenyegették a németek. (Kuncz Aladár); b) e nyelvet beszélő és a történelem folyamán különféle államokat alkotó, manapság is több európai államban élő népcsoportok közül vmelyik, ill. ezek együttvéve. A svájci németek; a hazánk területén élő németek; a Lajtán túli németek. || a. A német néphez tartozó személy, főleg férfi. → Tokos német; → vasas német. Kedves vitézek,… – ej, szégyen, gyalázat | kardot ragadni. Egy magyar csak egyik | bajúsza végével pokolba űzhet | egy ily szegényke németet. (Katona József) || b. Olyan német, aki népének jellemző tulajdonságait magában egyesíti és kifejezi. Német a javából. Egyszerü a német mindenben, s csendesen örvend. (Berzsenyi Dániel)
2. (rendsz. határozott névelővel) A német nép. A német a zenében nagyot alkotott.
3. (történettudomány) A Habsburg-ház hatalmi politikáját a magyarság rovására megvalósító udvari körök, osztrák állami szervek és a zsoldjukban álló személyek együttvéve. Ne higgy, magyar, a németnek. (népköltés) Besorozott katonának a német. (népköltés) Szabad a magyar nép …, Lejárt napod, német! (Petőfi Sándor) Tollasult [= tollasodott] szerb hajcsárt | Tisza-urat bántani, | Ha császárhoz, grófhoz állott, Paphoz, némethöz, komiszhoz: El tudtuk találni. (Ady Endre)
4. Német nyelv. Németre fordít vmit. Németre … Heine tanitott. (Szabó Lőrinc) || a. <Főként iskolai tantárgyként:> ez a nyelv, ennek nyelvtana és az e nyelven írt irodalom. Németből felel; németet tanít. || b. (bizalmas) Ennek tanítási órája. Kilenctől tízig német lesz.
II. melléknév -ül, (-ebb) [e]
1. A németek (főleg 1) közé tartozó <személy>, németekből álló <csoport>. Német munkás, paraszt; német sógor ←; a német ifjúság. A német császár újra bigottá akarja tenni a maga népét. (Ady Endre) Nyugalmat és | mérsékletet rendeltek el a híres, | német professzorok. (Kosztolányi Dezső) || a. A németek (1) államát népét képviselő v. jelképező. A német követség, küldöttség, zászló.
2. A németekre (1) jellemző hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használt, náluk szokásos. Német csizma ← német nóta, nyelv, ruha; (régies) német szóra küld, visz vkit: németek közé, németektől, lakott területre küldi, viszi, hogy ott megtanulja nyelvüket. Mikor aztán nagyobbra megnőttem, akkor elküldtek Pozsonyba, német szóra. (Jókai Mór) Lábán akkora német csizmák … csoszogtak, hogy egy sok munkával élő béresnek is elég lettek volna. (Tolnai Lajos) Ezeket a kölyköket viszem … német szóra … (Mikszáth Kálmán) Adj magyarságot a magyarnak, | hogy mi ne legyünk német gyarmat. (József Attila)
3. A németség történeti élete folyamán létrehozott. Német állam, filozófia, ipar, irodalom, művészet, zene.
4. A németek által lakott földre, ennek viszonyaira jellemző, e földön levő, termő, onnan származó, ill. róla elnevezett. Német gyártmány, iparcikk; német tengerpart, városok. Álbion | Barlangiban s a német erdők Bérceiben örömöt találtam. (Csokonai Vitéz Mihály)
5. A németek nyelvével kapcsolatos; e nyelvre v. ezen a nyelven keletkezett irodalomra jellemző; ebben használatos. A német erős ragozású igék; a német stílus jellegzetességei. Egy könyv feküdt ott az asztalon, egy német regény. (Babits Mihály) || a. E nyelv tanításával kapcsolatos v. vele foglalkozó. Német nyelvkönyv, óra.
6. Németül: német nyelven. Beszél és ír németül. Többen egy kerek asztal körül ültek, németül beszéltek. (Babits Mihály)
7. (történettudomány) Német világ: a Bach-korszak. A német világban János bácsi egyszer folyamodni akart a kormányhoz. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. németbérenc; németcsizmás; németgyűlölet; németpárt; németpárti; németrajongás; 2. alnémet; felnémet; nagynémet; ófelnémet; ónémet.
