nemzetiség
nemzetiség [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (régies) Vmely nemzetet más nemzetektől megkülönböztető jellemvonások összessége. A magyar nyelv és vele a nemzetiség … már-már végvesztének hanyatlott. (Kisfaludy Sándor) Ha rettegünk az igazat nyilván kimondani, … penész fogja elborítani, megemészteni nemzetiségünket, nyelvünket, tudományos létünket. (Bajza József) || a. (régies) Vkinek, vminek a nemzetisége: a vkiben, vmiben meglevő ilyen jellemvonások együttvéve. Kiforgat vkit a nemzetiségéből. A tárgy nemzetisége szép számú nézőt gyűjtött a színházba. (Vörösmarty Mihály) || b. (ritka, régies) Nemzet. (1) A magyar nemzetiség szent ügye lebeg szemeink előtt. (Kossuth Lajos)
2. Vmely más nemzettel közös állami kötelékben élő népcsoport. A délszláv, a német, a szlovák nemzetiség. Hazánkban több nemzetiség él. A nemzetiségek saját anyanyelvükön tanulnak az iskolában. Rátért a haza állapotjára. A fellázadt nemzetiségekre. A bécsi udvar árudására. (Móricz Zsigmond) A Magyar Népköztársaság a területén élőminden nemzetiség számára biztosítja … nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
3. Vmely nemzethez v. nemzeti kisebbséghez való tartozás. Mi a nemzetisége?
nemzetiségű.
