népi
népi melléknév és főnév
I. melléknév -bb•
Az I. számmal jelölt sor végére pótlandó: -leg [e]
1. A néphez (1–3) tartozó, a népre vonatkozó, a népet (meg)illető, őt jellemző <dolog>. Népi egység; népi származás(ú); népi tárgyú színdarab. A régi jámbor erkölcset megúnták más népek is, … De azt azok más jókkal pótolják: … De mi, kizárván minden régi díszt: A spártai. lelket s népi bélyegünket, … Mit nyertünk? (Berzsenyi Dániel)
2. A néptől (3, 3a) származó <személy>. Népi költő; népi ülnök ←. [Válasz Petőfinek.] S mi vagyok én, kérded? Egy népi sarjadék, | Ki törzsemnek élek, érette, általa! (Arany János) || a. Népi írók: azok a – többségükben a harmincas években feltűnt – magyar írók, akik szépirodalmi műveikkel és falukutató munkásságukkal a parasztság gazdasági és politikai fölemelkedéséért, a feudálkapitalista Magyarország társadalmi szervezetének átalakításáért küzdöttek, akiknek ideológiája azonban nacionalista és harmadikutas jellege miatt nem vált egyértelműen haladóvá. A népi írók tábora. || b. Ezeknek az íróknak a tevékenységével, irodalmi és politikai mozgalmával kapcsolatos. Népi gondolat, ideológia; népi irodalom. || c. A néptől (3a) eredő, a nép körében élő, szokásos <dolog>. Népi dallam, faragás, gondolkodás, gyógymód, hímzés, ízlés, játék, motívum, ornamentika, tánc, zene. Azt kérded leveledben, hogy nem lenne-e chimaera [= agyrém] a népi szellemben és nyelven írt komoly eposz? … (Petőfi Sándor) Vannak a magyar festőknél magyar népi ruhák, mindenféle tájról. (Gárdonyi Géza)
3. A nép (3a) tagjaiból álló v. alakult. Népi kórus, táncegyüttes.
4. A nép (3) hatalmára, uralmára alapított, azt szolgáló, azon nyugvó <dolog>. Népi államhatalom; népi demokrácia ←; népi kollégium: 1946-tól 1949-ig főleg paraszt- és munkásszármazású diákoknak lakást, ellátást és nevelést nyújtó intézmény; népi kommuna ←.
II. főnév (csak többes számban) A népiek: a népiesek (II. 1b), a népi írók. Az urbánusok és a népiek; a népiek folyóiratai, könyvei; a népiek tábora.
Szóösszetétel(ek): népikollégista.
