nesze
nesze [e-e] mondatszó (több személyhez szólva az 1–2. jelentésben:) nesztek [e-ë] (bizalmas) <Rendsz. személyhez szólva haszn.>
1. <Rendsz. egy tegezett személyhez intézett kínálásként, felszólításként vminek átadását, átnyújtását megelőző v. kísérő szóként:> itt van, fogadd el, fogd meg, (ez a tied)! Nesze, vidd! Nesztek, fogjátok! → Hoci nesze! De míg ezt elmondta [a király], az alatt eloldott Derekáról egy nagy cifra rezes kardot: Gyémánt a cifrája, arany volt a reze, | Toldinak nyujtotta, s monda; „kösd fel, nesze!” (Arany János) Nesze, lyányom! e mézes bor Erősítse a szíved. (Arany János) Hát lángos kell-e? … Kata asszony odanyújtott neki egy nagy darabot. – Nesze, hanem megedd! Itt előttem edd meg. (Jókai Mór) Tízpercben Orczy elment s vett két kiflit. Az egyiket ette, a másikat odahozta neki: – Nesze. (Móricz Zsigmond) –11 <Az átnyújtott, átadott tárgy neve alanyként követi a nesze, nesztek szót.> Nesze egy darab kenyér. Nesze az erszényem s áldjon meg az isten. (Petőfi Sándor) || a. <Mástól küldött tárgy, ajándék átnyújtásakor, nem az ajándékozó, hanem az átnyújtó személy szavaként:> vedd el, neked küldték, neked hoztam. Könyökig nyúlt Bence a nagy tarisznyába; | Kihúzott valamit, és így szóla: „itt van; Nesze, szolgám madár-látta cipót hoztam”. (Arany János) Mindjárt odaadom. Itt a tarsolyomban. Nem a lány! Heheh! Az nem férne bele. Ne félj, jó helyen van az. Hanem egy levél. Nesze. – Kitől van? – Törd fel, majd meglátod. (Jókai Mór) || b. <Megőrzésre átadott pénz, tárgy kézbe vételére felszólító szóként:> (itt van) fogd (= a kezedbe). Most hallgass szavamra, jámbor szolga Bence: | Nesze tedd el [a pénzt], itt van kilencvenkilence. (Arany János) || c. (átvitt értelemben) <Vminek jelképes felajánlására.> Megállj, leányka, Megállj, virágom, csillagom! | Egy istenadta szívet bírok; Nesze, ha kell, neked adom. (Petőfi Sándor) –c1 <Alannyal kapcs.>. Megállj még! Nesze még ez a csók az orrod hegyére! (Jókai Mór) || d. <Több tegezett személyhez intézett kínálásként, felszólításként, kül. többféle v. részletekben átadott, mások felé szórt tárgyak osztogatásakor:> Nesztek: itt van, fogjátok, (vegyétek)! [Csóri] Hamar egy lapátot felkap örömében, Megmeríti arany pénzzel a pincében, Viszi népe közé, odaszórja: nesztek! (Arany János) Ott fagyhatunk rakásra. Bánod te? Egy szekér napraforgót nem hoz [a szüleinek]: nesztek! … (Móricz Zsigmond) Ha lúd, legyen kövér – mondta édesapám, s nesztek! dobálta szét a gazdasági szerszámokat. Most vehettek olcsón. S ment a vaseke … Ment a borona… (Móricz Zsigmond)
2. <Ütést, ütlegelést, verést, rúgást, vágást, néha lövést kísérő indulatos felkiáltásként.> [Szomszéd bácsi] Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. | Nesze, monda, nesze másik, Harmadik! | És a mindentudó tudja, Hányadik. (Petőfi Sándor) Már most nesze! ordítá, dühösen rálőve ellenére. (József Attila) A török fejjel hanyatlik vissza. S közben szüntelen hangzik az üvöltés:… – Adjátok meg a várat! – Nesze! – rikoltja Zoltay. S rettentő csákányütéssel lyukaszt át pajzsot, sisakot és koponyát. (Gárdonyi Géza) –21 (ritka) <Vmely tárgy ütése, verése, rúgása, taposása közben használt indulatos felkiáltásként, alany nélkül is, alannyal kapcs. is.> Nekiesett ököllel a kalapnak, elkezdé azt kegyetlenül dögönyözni; s miután laposra verte két markával, minden képzelhető alakba összegyúrta, végtére pedig földhöz vágta,s sarkaival meggázolá. – Nesze! Nesze még ez is! Ez is a tied! Nesze istentelen! Piff, puff. Így ni! (Jókai Mór) || a. <Több tegezett személyhez szólva:> nesztek!
3. Nesze (neked)!: <gúnyos v. kárörvendő felkiáltásként vmely nem várt kellemetlenség v. csalódás bekövetkeztekor kb. a. m.:> te ugyan jól megkaptad, jól megjártad, de meg is érdemelted!
Szólás(ok): Nesze semmi, fogd meg jól: <nagy hangon felajánlott, de értéktelen, hasznavehetetlen adomány, segítség gúnyolására:> csak látszat az, hogy kapsz valamit.
