nyájas
nyájas melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (irodalmi nyelvben) Másokkal való érintkezésben természete szerint barátságos, szíves, derűsen előzékeny <személy>. (régies) Nyájas olvasó: <az o. szokásos megszólítása mely írásműben az író részéről>. A kalauz nyájas ember volt, vidékről származott Pestre. (Krúdy Gyula) || a. Vki iránt ilyen magatartást tanúsító <személy>. Vki nyájas vkihez. Jenőhöz kitüntetően nyájas volt. [az alispánné]. (Kaffka Margit)
2. (irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, tőle eredő <megnyilvánulás, magatartás>. Nyájas beszéd, fogadtatás, köszöntés, szó, tekintet, viselkedés; nyájasan fogad vkit. A gazda … Gondüző pipáját a tüzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti. (Arany János) Diákok köszöntek, ő pedig nyájasan köszönt vissza fekete szalmakalapjával. (Kosztolányi Dezső) Rózsa Sándor nyájasan nézett a nagygazdákra. (Móricz Zsigmond)
3. (költői) Barátságos, vonzó látványt nyújtó, kellemes hatást keltő <természeti jelenség>. Tündöklik egy nyájas hajnal mosolyogva. (Csokonai Vitéz Mihály) Te nem ismered e földeket; itt | a nyájas szőlő sohasem virít. (Babits Mihály)
II. főnév -at, (-a) (ritka, irodalmi nyelvben) Egy v. több nyájas (2) szó. Elvonúl a hadnép hosszú tömött sorban, | Toldiról beszélnek az egész táborban; Mindenik mond neki nyájasat vagy szépet. (Arany János)
