nyal
nyal ige -t, -jon
1. tárgyas Nyal vmit: nyelvét vminek a felszínén, felületén folyamatosan, többször végighúzza. A tehén nyalja borját. A macska a talpát nyalja. Tegnap olyat főztem nekik, hogy úgy nyalták utána a szájukat, mint a kutyák. (Gárdonyi Géza) || a. Vmilyenre nyal vkit, vmit: ily módon vmilyenné teszi. (átvitt értelemben, bizalmas) Tisztára nyal vkit: megmosdatja, kicsinosítja. Fényesre nyalta a tálat. Én nyaltam tisztára a vásott kis kölyket. (Vas Gereben) || b. tárgyas Cseppfolyós folyékony, híg v. oldódó anyagot nyelvével folyamatosan fölszed. Mézet nyal. A kecske nyalja a sót. || c. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Nyal vmin (egyet): nyelvét vminek a felszínén egyszer végighúzza. Meleg pára érinti a kezét, s valami óriási nyelv nyal a kezefején egyet, s utána ismerős lónyihogás harsan fel. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Sokszor és hosszan csókolgat vkit; nyal-fal. A két fiatal szerelmes mindig egymást nyalta.
3. tárgyas (átvitt értelemben, kissé durva, tréfás) Képen v. pofon nyal vkit: arcul csap, pofon üt vkit. Ugy pofon nyallak, hogy még föltámadáskor is emlékezni fogsz reám. (Eötvös József)
4. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Láng égő tárgyat> lobogva folyamatosan körülfog; nyaldos. A lángok … sziszegve nyalták a fahasábokat. (Mikszáth Kálmán)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Nyal vkinek: alázatosan hízelegve, törleszkedve a kedvét keresi. Nagy stréber volt, folyton nyalt a tanárainak.
Szólás(ok): ld. talp, üveg.
Igekötős igék: benyal; belenyal; elnyal; felnyal; kinyal; körülnyal; lenyal, megnyal; összenyal; végignyal.
nyalat; nyalható; nyaló.
