nyaláb
nyaláb főnév -ot, -ja
1. Egybe fogható, markolható, több darabból, főleg egynemű vékony, szálas anyagból (pl. venyigéből, gallyból, fűből stb.) álló, esetleg összekötött csomó. Nyalábra fog vmit: átnyalábol (1) vmit; nyalábra kap vkit: átölelve fölkap vkit. Kamilla … a szétszórt ruhadarabokat nyalábra fogja. (Csiky Gergely) A törések átellenében emelkedtek a friss hányású dombok. Alul rőzse, erdei haraszt, nyalábba kötött venyige; – fölül föld. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Csomóba összeálló nagyobb tömeg. Hullott a pogányság lefelé nyalábbal. (Arany János)
2. jelzői használat(ban) Annyi, amennyi egy nyalábba (1) belefér. Egy nyaláb akta, ruha, széna. A tűzre Miska bojtár vet olykor egy nyaláb száraz ágat. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): edénynyaláb; fénynyaláb; sugárnyaláb; vesszőnyaláb.
nyalábnyi.
