nyárfa
nyárfa főnév
1. Vízparton, homokos talajon otthonos, gyorsan növő, igénytelen fák nemzetsége, ill. ennek vmely faja; vastag, magas törzse, barkás virágzata van: nyár [2] (Populus). Fehér, fekete, kanadai nyárfa; olasz nyárfa: jegenye; → rezgő, (régies) rezgős nyárfa. Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve, Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat, Hogy mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott, Reszketve lehulljon, ha ki van még, zsarnok. (Arany János) || a. Ennek vmely egyede. A nyárfa ezüst lombja. Az utat nyárfák szegélyezik. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt. (Petőfi Sándor) A nagy nyárfa alatt támlás pad, előtte földbe ásott asztal, mint a regényekben. (Krúdy Gyula) Nyárfák ezüstjén hold ezüstje reszket. (Juhász Gyula)
2. Ennek puha, könnyű, lyukacsos, gyorsan korhadó fája. Teknőt farag nyárfából. || a. jelzői használat(ban) Ebből való, készült. Nyárfa furnír.
Szóösszetétel(ek): nyárfabokor; nyárfaerdő; nyárfaliget; nyárfapagony; nyárfasor; nyárfateknő.
