nyavalya
nyavalya főnév ..lyát, ..lyája
1. (népies) Főleg belső kór, betegség. Forró nyavalya: hidegleléssel járó magas láz. Valami nyavalya bántja. Hányféle nyavalyája van! Miféle nyavalyában szenved? Tele van nyavalyával. A te súlyos nyavalyádból adjál nékem is, Hadd érezzük mind a ketten, érezzem én is. (népköltés) Jaj, édes néném, micsoda rút nyavalya az a pestis! (Mikes Kelemen)
2. (átvitt értelemben, népies v. bizalmas, kissé durva) Tág. ért. baj, nehézség, kín. De sok nyavalyád van! Szoknyát veszek, szülöttem Csak ne sírj, ríj előttem. – Jaj anyám, jó anyám, Nem az az én nyavalyám. (népköltés) Az újságban tanácsokat adok a vidéki hölgyeknek szerelmi nyavalyáikban. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Vmit fejlődésében akadályozó, sorvasztó, pusztító jelenség, körülmény, ok; baj; rákfene. Minden tudományoknak e volt nyavalyája, hogy készületlen nyúltak sokan ezekhez. (Kármán József) [Széchenyi emlékezete.] Midőn magát ez nem tudá, szeretni, Ő megszerette pusztuló faját. | Oh nemzetem, ha fognád elfeledni Hogyan viselte súlyos nyavalyád? (Arany János)
3. (népies) Rossz v. csúnya nyavalya: epilepszia, nyavalyatörés. Rájön a nyavalya v. töri a nyavalya: a) (népies) rajta van az epilepsziás roham; b) (átvitt értelemben, durva) nyughatatlan v. kötekedő, kellemetlenkedő kedv vesz rajta erőt; (átvitt értelemben, durva) töri a nyavalya: a) vkiért, vmiért, vki, vmi után: nagyon vágyik rá; b) vhova, vmerre: (bosszankodást okozva) megy, kerül vhová; kitöri a nyavalya: a) meglepik a rohamok; b) (átvitt értelemben, durva, rendsz. majd szóval) hirtelen testi-lelki megrázkódtatás éri, kül. nagyon megijed; (átvitt értelemben, durva, rendsz. a majd szóval) kitöri a nyavalya vkiért, vmiért: beteges vággyal szeretné megszerezni. Az orvosok azt mondták, hogy a nyavalya töri. (Jókai Mór) Olyan piros nadrágot kapsz tőlem, hogy minden cigányt kitör a nyavalya az irigységtől. (Gárdonyi Géza)
4. (régies) Váltóláz, hideglelés. Harmadnapos nyavalya.
5. (átvitt értelemben, ritka) Megrögzött v. csökönyös szokás, rigolya, rögeszme. A meccs a nyavalyája. Az a nyavalyája, hogy mindent kifecseg. Az már neki nyavalyája, hogy szabónak …, boltosnak, mosónénak adósa szeret maradni. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben, durva) <Rosszalló, bosszankodó, elutasító állásfoglalás kifejezésében, főleg olyankor, amikor a dolog neve nem jut eszünkbe v. érzelmi okokból elítélő szót akarunk használni:> kellemetlen, bosszantó valami. Mikor lesz vége ennek a nyavalyának? Ezt a nyavalyát meg kell csinálnom. Add ide azt a nyavalyát!
7. (durva) <Indulatos beszédben, főleg szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> –71 <Bosszús kívánságban, felszólításban.> Hogy a nyavalya törje ki! Essen belé a nyavalya! Eredj a nyavalyába! Nyavalya essék a gaz bolondjába! (Arany János–Shakespeare-fordítás) A nyavalya törje ki azt a sündisznót – káromkodik Szűcs András. (Gárdonyi Géza) –72 (átvitt értelemben) <Tagadás, elhárítás, visszautasítás indulatos kifejezésében>. Tudja a nyavalya! [Szeretnék moziba menni.] – Mész a nyavalyába! [Fizetsz?] – Nyavalyát. v. egy nyavalyát! –73 (átvitt értelemben) <Lekicsinylést jelentő kifejezésben.> Küldd a nyavalyába, ne töltsd vele az idődet! Mit tegyek? … – Hagyd … a nyavalyába. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) –74 (átvitt értelemben) <Ragozatlan névmással v. kérdő határozószóval, a kérdés indulatos voltának jelölésére v. nyomósítására.> Mi a nyavalya ez? Hogy a nyavalyába tudjam megcsinálni? Hol a nyavalyában van? Honnan a nyavalyából vette? Mi a nyavalyának fecseg annyit? Mi a nyavalyát akar itt? Mi a nyavalya ez? boldog istenek! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A Gruber úr üzente, mi a nyavalya van velem, miért nem jövök két napja a műhelybe? (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): nehéznyavalya.
