nyekken
nyekken [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (-t ragos mértékhatározóval is) (bizalmas, hangutánzó)
1. <Ember, állat ütésre v. eleséskor> egyszeri, rövid, rekedtes, nyögésszerű hangot ad. Földhöz vágta, csak úgy nyekkent. Úgy hátba ütötte, hogy szinte nyekkent. Értek vala kunyhót … | Két lábon a Pejkó ott egyenest szökkent, | S leteremté Bencét földre, csak úgy nyekkent. (Arany János) A varga nyekkenve esett a gyöpre. (Gárdonyi Géza)
2. <Hangszer v. bútor> egyszeri, rövid, nyekergő hangot ad. Egyet nyekken a duda, a szék.
Igekötős igék: elnyekken; megnyekken.
nyekkenés; nyekkenő.
