nyelvújító
nyelvújító [v-ú] melléknév és főnév
I. melléknév A nyelvnek új szavakkal, szóképekkel, fordulatokkal való gazdagítására, fejlesztésére irányuló <mozgalom>, erre törekvő, ezzel tevékenykedő <személy> Nyelvújító irányzat, mozgalom; nyelvújító író, költő, tudós.
II. főnév Nyelvújító személy; neológ. A nyelvújítók munkássága révén sokat fejlődött a magyar nyelv. Hiába a nyelvújítók tisztítási hadjárata: … „a muszáj sohasem fullad a Dunába”, azt mondja egy nagyon régi példabeszéd. (Jókai Mór) Hajdanában nálunk … nem volt taps. Csak tapsolni tudtunk. A tapsot a nyelvújítók ebből az igéből teremtették, egy kis műtét által. (Kosztolányi Dezső)
nyelvújítói.
