nyerő
nyerő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami nyer (1–7). Nyerő csapat; csatát nyerő hadvezér; az üzleten nyerő kereskedő. Csak a nyerő játékosnak van tekintélye. (Krúdy Gyula)
2. Olyan, amivel nyerni lehet. Nyerő szám, sorsjegy, versenyló.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki (főleg játékban) nyer. A nyerő és a vesztő. || a. (ritka) Az a személy, aki vmely küzdelemben, versenyben győz; nyertes, győztes. A küzdelemnek, vitának ő a nyerője. Kitüntették a pályadíj nyerőit.
2. Nyerőben van: a) várható, hogy nyerni fog; b) <előző vesztett játszmák után most. ill. a szóban forgó időben> éppen nyer.
3. (ritka) Nyeremény (1). Kár önnek a lutrira nem rakni, minden nagy nyerőt ön csípne el. (Jókai Mór)
4. (tájszó) Sarkantyú (3). Nyerőt húz, tör. Nyerővel jósolnak.
