nyiladozik
nyiladozik tárgyatlan ige (csak 3. személyben) -ott, -na, -zon v. (választékos) -zék
1. Lassan(-lassan) kezd (ki)nyílni, ill. időnként kinyílik. Nyiladozik az ég: kezdenek oszlani a felhők, ki-kilátszik az ég kékje; nyiladozik a kiskutya, a macska szeme: kezd látni; nyiladozik az ájult beteg, a sebesült szeme: kezd magához, eszméletre térni, ki-kinyitja a szemét. Nézze meg az ember a félnapos macskát, … máris nyiladozik a szeme. (Mikszáth Kálmán) || a. (többes számban) <Több dolog> egymás után, sorra kinyílik, kitárul. Nyiladoznak az ablakok, az ajtók. Pirkad az ég, nyiladoznak a kapuk. (Tolnai Lajos) A folyosón mindenfelé nyiladoztak az ajtók. (Gárdonyi Géza)
2. (irodalmi nyelvben) <Virág> (ki)nyílóban van; éppen nyílik (4). Szép napkeletre, hol tavasz lakik, S az ég a szellős ormig meghajol, Földben foganva, égben nyiladozva Egy szép virág van… (Vörösmarty Mihály) || a. (irodalmi nyelvben) <Több virág> egyszerre v. egymás után virágzik. Örvend a virágoknak, melyek körülötte … nyiladoznak. (Eötvös József)
3. (átvitt értelemben) Nyiladozik az értelme az esze: <főként gyermek> kezd értelmes lenni, értelmesen gondolkozni; kezd kinyílni az esze. || a. (átvitt értelemben, ritka) Nyiladozik az idő: közeledik, kezdődik a tavasz .
Igekötős igék: kinyiladozik.
nyiladozás; nyiladozó.
