nyílik
nyílik tárgyatlan ige (-ok, -sz); -tam, -t v. -ott; -na; -jon v. (választékos) -jék, (régies) nyíl
I. Kitárul, feltárul; zártsága, bezárt volta megszűnik.
1. <Ajtó, ablak, fedél> sarka, sarokvasa körül elfordul úgy, hogy az általa fedett hézag többé-kevésbe szabaddá válik. Egymás után nyílnak az ablakok. Egyszer csak nyílott a terem ajtaja, s belépett … Ahányszor az ajtó nyílik, hideg levegő áramlik be. Nyílik, nyílik ím a börtönajtó … (Petőfi Sándor) Délelőtt tizenegy órakor óriási robajjal nyílt az ajtó. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmerre nyílik: <ajtó, ablak> vmilyen irányban elfordítható, feltárható, úgyhogy nyílás keletkezik. Befelé, kifelé nyílik. Az egyik ajtó befelé nyílt, a másik kifelé. (Kosztolányi Dezső) || b. Nyílik vmi: fedéllel v. ajtóval ellátott tárgy fedele, ajtaja feltárul, ill. vhogyan nyitható. Gyorsan, könnyen, lassan, nehezen nyílik a bőrönd, a láda, a szekrény.
2. Nyílik vmi: zár, lakat záró része, nyelve elfordul, eltolódik, s ezáltal nyithatóvá válik a tárgy, amelyet bezárva tartott. Nem nyílik ez a lakat. Ím azonban, időtelve, Börtönének zára nyílik: | Ágnes a törvény előtt Megáll szépen, ahogy illik. (Arany János) S ajtót tártam, nyílt a zár: | éj volt künn, más semmi már. (Tóth Árpád–Poe-fordítás) || a. Vhogyan nyílik: <zár> vmilyen módon, vmely irányban nyitható. Könnyen, nehezen, balra, jobbra, két fordításra nyílik. Jól nyílik a zár.
3. Vmi nyílik: vminek mozgatható részei úgy távolodnak egymástól, hogy közöttük kisebb-nagyobb hézag támad. A függöny kétfelé nyílik: a) a függöny két szára elválik, s köztük hézag támad; b) vmely függöny így nyitható, ill. húzható szét; karja ölelésre nyílik; az olló kétfelé, tágra nyílik. A bolthajtás kárpitjai kétfelé nyílnak. (Katona József) Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan, | Karja ölelésre nyílik akaratlan. (Arany János) || a. (választékos) Szája, ajka vmire nyílik: száját, ajkát felnyitja, hogy vele vmit mondjon v. csináljon. Szája szóra nyílik; mosolyra, dalra nyílik az ajka. Már a csecsemőnek jajra nyílik szája … (Csokonai Vitéz Mihály) Elnyúgodott már kínjában szegény S panaszra többé ajka nem nyilik. (Vörösmarty Mihály) || b. <Szem> láthatóvá válik, és látni kezd azáltal, hogy a szemhéj fölfelé elhúzódik a szemgolyóról. Nyílik a szeme: a) nézni és látni kezd; b) (átvitt értelemben) kezd okosodni, értelmes lenni; c) (átvitt értelemben) kezd bátrabb v. szemtelenebb lenni; d) (ritka) felnyitja a szemét, hogy vmit csináljon; tágra nyílik a szeme: <rendsz. azért, mert csodálkozik.> Most ébred, már nyílik a szeme. Ne légy … ilyen nyugtalan, Ne kivánd, hogy a … férfi szem Könyekre nyiljék, S hogy merész szivünk Pihegve nyögjön a szűk vért alatt. (Vörösmarty Mihály) Sisak alól hosszú hajadon haj omlik, Kebele is duzzad, hogy a vért kibomlik; Oda kapott kézzel, noha öntudatlan, S szeme nyílt a holtnak, másik pillanatban. (Arany János) A diáknak nagyot nyílt a szeme. (Móricz Zsigmond)
4. <Virág> bimbójából kibomlik, v. kezd kibomlani. Májusban nyílik a legtöbb virág. Im itt van az utolsó rózsa, mely | Nyilt a világon, Hasztalan virág. (Madách Imre) || a. <Virág szirma> szétválik a többitől, és kifelé hajlik. Le kertbe, a mezőre Együtt járunk, úgy-e bár Nézzük majd a sok virágot, Amint nyílnak kelyheik. (Petőfi Sándor) || b. <Növény bimbója> virággá feslik; virágzik, virágzani kezd, v. virágzani szokott. Még nem nyílik az akác. Télen nem nyílik a rózsafa. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok … (Petőfi Sándor) Zengedez az erdő, rózsabokor nyílik. (Gyulai Pál) Muskátli, rózsa, árvácska, petunia nyíltak az ablakok előtt. (Babits Mihály) || c. <Virágos növény> vhol megterem és virágzik. Errefelé nem nyílik a citromfa. Virág nem nyílt ott más, csak tavasszal gyöngyvirág. (Gárdonyi Géza) || d. (átvitt értelemben, népies v. irodalmi nyelvben) Nyílik az idő v. a tavasz: tavaszodik. Nyílt nékem is boldog tavasz, – Bucsúzó ifjúságom az – S virága volt a szerelem! (Tompa Mihály) Ahogy nyílt az idő, már mentem munkára. (Móricz Zsigmond) || e. (átvitt értelemben, választékos) <Személy, személynek vmely kedves, értékes tulajdonsága> fejlődőben, v. a kifejlettség állapotában van. Már nyílik az értelme, az esze, a szépsége. Akinek e lányka báji nyílnak, Az ily gézengúz ember nem lehet. (Madách Imre)
5. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Szíve vminek v. vmire nyílik: vmely érzést befogadni készül. Hallván e beszédet bajnok Veselényi | Szíve gyors örömnek már-már kezde nyilni. (Arany János)
6. <Hézag, rés> létrejön, támad (vhol, vmin, vmiben). Rés nyílik a falon. A földrengéskor széles szakadék nyílt a két hegy között. S nyiljon bár seb s folyjon vér Szép hölgy nem lesz pályabér. (Kölcsey Ferenc) Csenget a mentőkocsi, forognak hátrafelé a fejek, út nyílik. (Nagy Lajos)
II. Olyan helyzetben van, hogy rajta keresztül vhova, vmerre jutni v. látni lehet; vmerre irányul.
1. <Ajtó, ablak> úgy van elhelyezve. hogy rajta keresztül vhova, vmerre lehet jutni v. látni. Délre, északra v. délnek, északnak nyílik; az ajtó az udvarra, az utcára nyílik; az ablak az erdőre, a tóra nyílik. A csapóajtó a pincébe nyílik. Innen ablak nyílik a kamrába is. A háznak két utcára is nyílott kapuja. (Gárdonyi Géza) A folyosón, szemben ajtó nyílt az ebédlőbe. (Móricz Zsigmond) || a. Vhova, vmerre v. vhonnan nyílik vmi: vmely helyiségnek ajtaja, bejárata van vhova v. vhonnan; vmerre lehet belőle menni. A fürdőszoba a hálószobába nyílik. A két szoba egymásba nyílik. A konyha is az előszobából nyílik. Nagy előszobából nyílt a szalon, abból jobbra-balra a szobák. (Móricz Zsigmond) || b. <Ház, lakás(rész), helyiség> egy v. több ablaka vmire néz. A ház az utcára nyílik. A lakás az udvarra nyílik. A szoba a kertre nyílik. A meszelt diákszoba a holdfényes udvarra nyílott. (Babits Mihály)
2. <Utca> vmely más szabad területre vezet. Az utca egy térre nyílik. || a. <Út, utca> vhonnan kiágazik, kiindul. Innen ötven méterre jobbra egy utca nyílik. Oldalvást nyílik egy hegyi ösvény. (Jókai Mór)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) <Mélység, szakadék> közvetlen alatta van vkinek, vminek; tátong. Megyek! mondám s a bérc szélére léptem, Ahol száz ölnyi mélység nyilt alattam. (Petőfi Sándor)
III. Működni kezd, kezdődik.
1. <Újonnan létesített üzem, intézmény> működésbe kezd, és az érdekelteknek v. a közönségnek a rendelkezésére áll. Új bányák nyílnak. A városban iskola, óvoda nyílik. Tavasszal nyílik az új színház. || a. (ritka) Időhöz kötött működését, működésének vmely szakaszát megkezdi; nyit. Mikor nyílik a pénztár? A hivatal fél kilenckor nyílik.
2. <Alkalom, lehetőség> mutatkozni kezd, létesül v. mutatkozik, kínálkozik, van. Mód, idő nyílik vmire; (régies) tér, út nyílik vmire; → tág tér nyílik vmire. Mihelyt alkalom nyílik rá, megpróbálom. Új lehetőségek nyíltak. Most nyílik az élet előtted. S szállj királyi sasként égi pályán, Szárnyaidnak nyíl szokatlan út. (Kölcsey Ferenc) Nem kell a színpadot tekinteni csak úgy, Mint hol mindennapi Kenyérhez nyílik út. (Petőfi Sándor) || a. Kilátás nyílik vmire: a) vhonnan átfogóan látni lehet vmit. Innen szép kilátás nyílik a városra. b) (átvitt értelemben) valószínű remény kínálkozik, van vmire. Kilátás nyílik egy jó állásra. Semmi kilátás sem nyílt, hogy … lecsillapíthassa- gyomra zajgását. (Jókai Mór) || b. (ritka, választékos) Újként, nem ismertként feltárul; megismerésére lehetőség mutatkozik. Egy más, szokatlan élet nyílt előtte. E pillanatban más világ nyílt előttem … (Vas Gereben)
3. (irodalmi nyelvben) <Időszak, időbeli folyamat> kezdődik. E nap oly ragyogva nyílik, Mint hajnali rózsa. (Arany János) Új élet nyílt maguk előtt, amelyben valamiképpen el kell helyezkedni. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: átnyílik; benyílik; egybenyílik; elnyílik; felnyílik; kinyílik; megnyílik; összenyílik; széjjelnyílik; szétnyílik; túlnyílik.
nyilogat.
