nyelvész
nyelvész [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Nyelvészettel hivatásszerűen foglalkozó kutató, tudós; nyelvtudós. Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész. | Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész. (Arany János) Milyen gyöngédséggel szeretitek ti, nyelvészek a nyelvet, a halhatatlan szavakat, melyek túlélik az embert és történelmét. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, néha gúnyos) Nyelvi kérdések iránt érdeklődő, velük foglalkozó, nyelvészkedő (hajlamú) személy. Nagy nyelvész a gyerek, a múltkor is kijavította azt, amit rosszul mondtam.
2. (bizalmas) Nyelvszakos tanár(jelölt). Nyelvész vagyok, nem természetrajz szakos.
nyelvészi.
