nyír [2]
nyír [2] főnév -t, -ek [ë], -je [e] v. -e [e]
1. Nyirkos talajon is növő fa, ill. cserje; rendsz. fehér, lehántható kérgű, vékony törzse, barkavirágzata s lecsüngő, vékony ágainak ritkás, világoszöld lombozata van; nyírfa. A folyó partján, a nyírek alatt. A homok szép hajlongó nyíreit s a remegő nyárfát termi meg. (Eötvös József) [Nyár.] Aranyos lapály, gólyahír, | áramló könnyűségű rét. | Ezüst derűvel ráz a nyír | egy szellőcskét és leng az ég. (József Attila) || a. (növénytan) Ezt és több vele rokon fajt magában foglaló növénynemzetség (Betula).
2. Nyírfa (2). Nyírből hasított fogvájó. || a. jelzői használat(ban) Ebből való, készült. Nyír cipőszeg.
Szóösszetétel(ek): nyírág; nyírbalzsam; nyírbogár; nyírfurnér; nyírgally; nyírpózna; nyírsudár; nyírtövis.
