nyitja
nyitja [nyittya] főnév (főleg egyes szám 3. sz. birtokos személyragos alakban)
1. (régies) Vminek a feltáruló nyílása, rése. Vminek a nyitja; hol a nyitja? Íme ez esztendő tavaszi zöld színben Ujulva köszönt bé … | Etelének is most esztendeje fordul: … Sátora nyitjánál most álla meg épen | S örül Detre vitéz, leli jó kedvében. (Arany János) || a. (régies) Zár v. zárt nyitó eszköz (pl. kulcs, kilincs, retesz). A falajtó [= falban levő ajtó] nyitját éppen becsuká. (Kemény Zsigmond) Most az öregasszony lódobogást hallott … | „Jaj Miklós …” rebegé s kiszaladt elébe, nem leli a rostély nyitját hevenyébe. (Arany János)
2. (ritka) Az a mód, ahogyan vmit ki lehet nyitni. Nem találom ennek a táskának a nyitját.
3. (átvitt értelemben) Vmely rejtélyes ügy v. bonyolult körülmény megfejtésének módja; megoldás. A nyitjára akad vminek; rajön a nyitjára; → rátalál vminek a nyitjára; ismeri, megleli, tudja vminek a nyitját. A kérdés nyitjára bukkant. Megtalálta az ügy nyitját. Hogy valami fortély, azt érzi, gyanítja, De sehol nem leli merre van a nyitja. (Arany János) Az ispánné, aki babonás asszonyság volt, abban találta a dolog nyitját, hogy a kisasszony nyilván megijedt valamely látománytól. (Mikszáth Kálmán)
