oázis
oázis főnév -t, -ok, -a, (régies, irodalmi nyelvben) oáz
1. (földrajz) <Sivatagban> (bővízű) forrás(ok) körül fekvő, dúsabb növényzetű v. megművelt terület, amelyen rendsz. emberi település is van. Oázis a Szaharában. Az oázis pálmafái alatt megpihent a karaván. Az oázisban épültek a beduinok sátrai, kunyhói. Ott [= Pusztasason] … ennek a szikes és sivatag Alföldnek a kellős közepén valóságos oázis van. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) <Kopár vidéken> termékeny, viruló terület. Biz az kopár föld volt, sehol oáz, virág, zöld, levél … (Mikszáth Kálmán) Valami nyomorult oázis | zöldelt közöttünk. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely üde, kellemes, nyugalmas hely, ill. időtöltés sivár, vigasztalan, zajos, kellemetlen környezetben, ill. ilyen viszonyok közt. El lehetne még érni egy-két enyhe, viruló oázist ebben a kietlen puszta világban. (Tolnai Lajos)
oázisos.
