odábbáll
odábbáll [b-á] tárgyatlan ige, odébbáll
1. A beszélőtől távolabbi helyre, messzebbre áll. Állj odább egy kicsit!
2. Odábbáll (egy házzal): búcsúvétel nélkül, észrevétlenül, lopva távozik. Az én sohajom is Ott jár galambomnál… Miatta elhagytam Jó öreg anyámat, Aztán cserbehagyott, Szépen odább állott. (Petőfi Sándor) Két rabló … Összeszedé gyorsan, ami becsest látott … Azzal odébbálltak. (Arany János)
Szólás(ok): ld. lőcs.
odábbállás; odábbálló; odábbállt.
