odadob
odadob tárgyas ige
1. <Vmely tárgyat> egy bizonyos, gyak. már említett s a beszélőtől távolabb eső helyre dob. A labdát odadobta a sarokba. A szöszke gyerek odadobott egy marok … illatos burjánt a kisasszony ölébe. (Petelei István) Odadobtam a terhemet a díványra. (Herczeg Ferenc) || a. Dobva odaad vkinek vmit. Odadobta az újságot a barátjának. Dobd oda neki a ceruzát! A lova kantárát az egyik közvitéznek dobta oda. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <A könnyelmű, meggondolatlan ajándékozás szándékával, helytelenül értelmezett nagylelkűségből> rendsz. hanyag mozdulattal átad, odaad vmit vkinek, vhova. Odadobott a zenészeknek száz forintot. Radvánszky tíz forintot ad a jegyért, Gregorics odadob húszat. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) <Csapatot> hirtelen elvezényel, kirendel, bevet vhova, főként a frontnak vmely veszélyeztetett szakaszára. Két zászlóaljat kell odadobni … (Karinthy Frigyes)
4. (átvitt értelemben) Odadob vkinek: meggondolatlanul, lelkiismeretlenül, könyörtelenül kiszolgáltat vkinek vkit. Családját odadobta idegeneknek. Nem szedtelek én fel a szemeten, szívecském, hogy akárkinek odadobjalak. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Odadobja magát vkinek: férjhez megy vkihez v. hajlandó szeretkezni vkivel, (akit nem szeret). Odadobja magát egy öreg embernek. (Gyulai Pál) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Odadob vkit, vmit (vmiért): feláldoz vkit, vmit (vmiért). Odadobja életét. Egy polgártársunkat sincs jogunk … odadobni a szerencsétlenség torkába. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. kesztyű.
odadobás; odadobat; odadobható; odadobó; odadobott.
