odaint
odaint ige
1. tárgyas <A beszélőtől v. a beszélgetés helyétől távolabb levő személyt> intéssel magához hív. Odainti a pincért. A szép Patakiné … odaintette ujjával, nagy titokzatosan az ambituson bóbiskáló vén hajdút. (Mikszáth Kálmán) A doktor az ujjával odaintette feleségét. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan Odaint vkinek: vki felé intve, jelt ad neki. Odaint a zenekarnak. Szemével odaintett a barátjának.
odaintés; odaintett; odaintő.
