odajut
odajut tárgyatlan ige
1. <Személy, közlekedési eszköz> vmely pontosan megjelölt, a beszélőtől távolabb levő helyre v. személy(ek)hez jut. A térre szeretnék menni, hogy lehet odajutni? Messze van az, sose jutsz el oda. Lajosnak ez a hír okoz erős gondot, Kénytelen hadától leküldeni Kontot, | Gilétivel együtt hogy magukat tartsák, Míg ő odajuthat … (Arany János) Odajutottál az édes szülédhez. (Tolnai Lajos)
2. <Személy> vmely alkalmaztatásba, munkahelyre kerül. Abban az intézetben végre igazán dolgozhatnék, jó volna odajutni.
3. <Személy> vmilyen állapotba kerül. Végül odajutott, hogy semmije sem maradt.
odajutás; odajutó; odajutott.
