óg-móg
óg-móg tárgyatlan ige ógtam-mógtam, ógott-mógott, ógjon-mógjon, (régies) ógg-mógg (népies)
1. (tréfás) Zsörtölődve, kelletlenül, elégedetlenül dörmög, dohog. Óg-móg magában. A hátramaradt két kísérő ógott-mógott. – Bolond dolog lesz ebből! (Jókai Mór) [A pakulár] óggott-móggott, alig lehetett megérteni. (Eötvös Károly)
2. (ritka) Bajlódik, küszködik, vesződik. Szegény parasztok ezek a csárdások is, sok gyerekkel ógnak-mógnak, míg leélik az életüket. (Móricz Zsigmond)
ógás-mógás; ógó-mógó.
