óhajtás
óhajtás főnév -t, -ok, -a, (régies) ohajtás (kissé választékos)
1. Az óhajt igével kifejezett akarati v. érzelmi magatartás, állapot; az a meg nyilvánulás, hogy vmit óhajtanak, ill. az a tény, hogy vki óhajt vmit; vminek kívánása. Forró, jámbor, szerény óhajtás; békesség, nyugalom óhajtása. A te óhajtásod parancs. Ez csak óhajtás maradt. Titkos ohajtásait most a kebel útnak ereszti… (Vörösmarty Mihály) [Amott] az állandó színház már épülőfélben van, míg a pesti csak a jámbor óhajtások közé tartozott. (Gyulai Pál)
2. Az, amire ez a magatartás irányul; az, amit vki óhajt; szerény kívánság, vágy, óhaj. Óhajtása teljesült. Óhajtásuk nem teljesedhetett. Mi az óhajtása? Ez csak óhajtás maradt. Kossuth Lajos megmondta a képviselőházban: … ha van egy óhajtás, mely még nem teljesedett be: várjon még egy kicsit …: elébb a hazát meg kell mentenünk. (Móricz Zsigmond)
