óhatatlan
óhatatlan melléknév és határozószó, (ritka) óhatlan (választékos)
I. melléknév -ul Olyan <dolog>, amely szükségképpen, könyörtelenül bekövetkezik; elháríthatatlan, elkerülhetetlen. Óhatatlan, hogy így őt ne érje baj. A katasztrófa óhatatlanul be fog következni. Ily tévedés minden vigyázat mellett is óhatatlan. (Vörösmarty Mihály) [Apám] iparengedélyről nem is álmodhatott. De idegenben azt nem kérték. Ha megjelenik egy ács, kinek jut eszébe, hogy bizonyítványt kérjen tőle … De otthon Tügyön óhatatlan volt, hogy ha nem sikerült valami, … azt fel ne rójják neki. (Móricz Zsigmond)
II. határozószó (régies, irodalmi nyelvben) Óhatatlanul. Óhatatlan belebotlik valakibe. És kialszik óhatatlan A többé meggyújthatatlan, A kidúlt kebel. (Vörösmarty Mihály)
