óhitű
óhitű melléknév és főnév (régies)
1. Görög keleti vallású <személy>. Megérkezett a nagy pecsétes levél, melyet a pálosi óhitű esperes maga olvasott fel. (Jókai Mór)
2. A görög keleti vallással kapcsolatos <dolog>. Óhitű szertartás.
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] Görög keleti vallású személy. Kilenc órakor indultunk az óhitűek templomába. (Jókai Mór)
óhitűség.
