ohó
ohó indulatszó és mondatszó (rendsz. a második szótag hangsúlyos)
I. indulatszó
1. <Meglepetéssel járó öröm kifejezésére, ill. festésére.> Pista … előtt ott piroslott egy egész kacsa … szép ropogósra megsütve. Ohó! Hisz ez egy teljes kárpótlás akar lenni a Nérónak adott combért. (Mikszáth Kálmán)
2. <Csodálkozás, meglepetés kifejezésére.> Úgy vettek már ott [= Amerikában] minket – kottyantotta ki [Molnár Pál] nagy ügyetlenül, mintha az első hajón jöttünk volna be. [Bekezdés] Ohó! Tehát Amerika is? Az első hajó! Hát ott is differencia az ilyen? (Mikszáth Kálmán) Ohó! – rikkantott fel Balázs –, mi az?… (Móricz Zsigmond)
3. <Rajtakapás kifejezésére.> Nem szeretett [Jancsi] mosakodni, … de tartott János baráttól, hogy meglátja mosdatlanul, és rákiált: Ohó! (Gárdonyi Géza)
4. <Nehézségekre hivatkozás bevezetésére.> Izidórához? Hát igen, bizony! Ohó, de ez nem ment ám oly hamar. (Vajda János)
5. <Ellenvetés, tiltakozás bevezetésére.> Ohó, nem estem én a fejem lágyára! (Tolnai Lajos) Elárul! ohó, engemet nem. (Tolnai Lajos) Fehér. Fucs? Jóska. Ohó! (Almási Tihamér) || a. <Annak kifejezésére, hogy vmely túlzónak tartott állítással szemben fenntartással élünk.> Szivében tiszta Láng ég, És tisztességes cél? … ohó! (Vajda János)
6. <Hirtelen eszmélés, hirtelen észbekapás kifejezésére; meglepő tapasztalat, felismerés bevezetésére.> – Aztán olyan igen nagyon szép volt az a leány, aki miatt maguk úgy összekaszabolták egymást? [Bekezdés] Ohó! Hisz ez mindenről jól van értesülve. (Jókai Mór) Ilyen gunyoros ember volt az öreged –, ohó, ni, hát te kinek a fia vagy? – fordult a másik diák felé. (Mikszáth Kálmán)
II. mondatszó <Akarati mozzanat kifejezésére>.
1. <Mozgásban levő, főleg szaladó ember megállítására:> hohó! (II. II. 1); hó [4] (II. 3). Ohó! … honnan oly sebbel-lobbal, hogy észre se veszed az embert? (Déryné) No mi az? El akarsz szaladni? Ohó! Nem oda Buda, gyere csak gyere … Így ni, hozzám! (Mikszáth Kálmán) A főbíró fölugrott erre, mint egy hörcsög, útját állta: – Ohó! hó! Lassan a testtel, fiacskám! (Mikszáth Kálmán)
2. <Elhamarkodott következtetéstől, ítélettől, állásfoglalástól való tartózkodásra intő szóként:> ne hamarkodd (hamarkodja, hamarkodjuk) el a dolgot! Azt mondták, hogy „Ohó! nem kell még örülni, az órák járnak rosszul, a budai csillagvizsgáló torony szerint volt értve a világ vége, az pedig meglehet, hogy későbben jár.” (Jókai Mór)
3. <Túlzott lelkesedésnek, dicsekvésnek, reménynek a lehűtésére, csökkentésére.> Ohó! Nem addig van a! Ohó! Abba más is beleszól.
4. <Vmilyen törekvés, szándék megakadályozását tartalmazó közlés bevezetésére.> Ohó, hetyke politikusok, nem fogunk játszani a szegény ember leányaival. (Móricz Zsigmond)
