okád
okád tárgyas ige -tam, -ott, -jon
1. (durva) Gyomrából v. más szervéből száján át ürít, hány vmit. Epét okád vkire, vmire: (átvitt értelemben is) keserű gúnnyal támad rá; → tüzet okád vkire. Mit okádott ez ide? [A hal] Jónást a szárazra kivetette, vért, zsirt, epét okádva körülötte. (Babits Mihály)
2. <Széles nyílású üreges tárgy, dolog> belsejéből nagy mennyiségben, nagy erővel lök, áraszt vmit. Halált okád: <főleg ágyú> lövedékeivel tömeges halált okoz. A hegy tüzet okád. A kályha okádokádja a füstöt. A következő pillanatban lángot okádva dördül el a mozsár. (Gárdonyi Géza) Csatornák bádogszája okádta a habos vizet. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: beleokád; ideokád; kiokád; leokád; odaokád; összeokád; ráokád; végigokád; visszaokád.
okádó; okádott.
