okádék
okádék főnév -ot, -a (durva)
1. Kiokádott étel, ital v. epe. Meggyűrve csüngőn le az abrosz, | csupa hamu volt és okádék. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Mintegy fizikai undort keltő, teljes megvetést érdemlő személy, dolog. Okádék az egész ember! Amit ő mívelt veled, az valóságos okádék!
okádékos.
