ókor
ókor főnév
1. (történettudomány) <Az emberiségnek, kül. a Földközi-tenger vidékén élt népeknek a történetében, a rabszolgatartó társadalmi alakulatban> az őskor és a középkor közé eső szakasz; az az idő, amelyet az első írásos emlékek megjelenésétől kezdve rendsz. a Nyugatrómai Birodalom bukásáig (i. sz. 476) számítanak. Az ókor művészete, története. Ezek a leletek az ókorból származnak. Cyrano de Bergerac … igaz tisztelője az ókor filozófusainak. (Ambrus Zoltán) || a. (irodalmi nyelvben) Ennek a kornak a társadalmi, gazdasági rendszerére jellemző műveltségi viszonyok, érzelmi világ. Némely országban voltaképp még a X. században is ókor volt. Oda már az ókor S a mosolyos borág bús dértől harmatos? (Juhász Gyula)
2. (földtan) A földtörténeti őskor és középkor közé eső nagy szakasz (, amelyet egyebek közt az erős vulkáni működés jellemez). Az ókor jellemző maradványai a három karéjú rákok.
Szóösszetétel(ek): ókorkutatás.
