okoskodik
okoskodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (régies) Gondolkozva, a lehetőségeket, a körülményeket latolgatva, mérlegelve vmely megállapításra, következtetésre, megoldásra, döntésre igyekszik jutni. Bosszantó, ha az író, történetének fonalát elhagyván, minden percben okoskodni kezd. (Eötvös József) Ha … kunyoráló küldöttség jelent meg nála, akképpen okoskodott: Ezek most száz forint adományra számítanak tőlem …, pedig voltaképpen háromszáz forintot kellene adnom … (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Gondolkodva, a logikai törvényszerűségekre építve azon fáradozik, hogy vmely előzmény következményeit megállapítsa; következtet.
2. (rosszalló) Akadékoskodva, rendsz. kicsinyes kifogásokkal halogatja vminek a megtevését; vitatkozva ellenkezik. Ugyan ne okoskodj, gyere! Szabódtak, okoskodtak őkelmeik, hogy így, úgy, nagy kitérő. (Mikszáth Kálmán) Érezte, hogy ez az, akit évekig keresett mindhiába. Belső sugallatot hallott …, hogy ne sokat okoskodjék, hanem fogadja föl, tartsa meg. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: kiokoskodik.
okoskodó.
