oktalanság
oktalanság főnév -ot, -a (választékos)
1. (csak egyes számban) Az oktalan (2) melléknévvel kifejezett emberi, lelki, szellemi tulajdonság; butaság, ostobaság, esztelenség. Minden szava, tette oktalanságra mutat, vall. || a. Vkinek, vminek oktalan (I. 1–4) volta. Az állat oktalansága; a veszekedés oktalansága. Oktalansága miatt nehezen fogta fel a dolgot. [Panaszainak] oktalanságát maga bizonyítá be magának. (Eötvös József) Ebben a pár sorban benne van … hetvenkedése, oktalansága. (Móricz Zsigmond)
2. Oktalan (3) magatartás, tett, beszéd. Oktalanságot követ el; oktalanság(ok)at mond. Az ember folyton folyvást bajt csinál magának, … mintha nem volna elég az a baj, amit a természet mér ránk – aztán újra kezdi az oktalanságokat. (Ambrus Zoltán)
