oktató
oktató melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an
1. Olyan, aki, ami oktat (1–2) vkit, vmit. A gyerekeket oktató tanító; a tömegeket oktató könyv, múzeum, színház.
2. Az oktatással hivatásszerűen foglalkozó, erre hivatott intézmény. || a. Olyan, ami az oktatást segíti, vele kapcs., rá vonatkozó. Oktató falitábla; oktató lőszer ←; oktató hatású; oktató célzattal.
II. főnév -t, -ja (iskolai) Ipari tanulók szakmai, ill. középiskolai tanulók politechnikai oktatását végző szakmunkás v. más szakképzett személy. || a. (régies) Nevelő, pedagógus. Az emberszerető oktató … a tanítójitól vett kincset … uzsorájával együtt kívánja a fiatal emberiségnek lefizetni. (Csokonai Vitéz Mihály) Lehettem volna oktató, | nem ily töltőtoll koptató | szegény | legény. (József Attila) || b. Az a személy, aki vmely tanfolyamon v. kiképzésen gyakorlati jellegű szakismereteket tanít, oktat, működik; kiképző. || c. (katonaság, régies) <A Horthy-féle hadseregben> az a több mint egy évet szolgált, rendfokozat nélküli közlegény, aki kiképzés alatt az újoncok elöljárója (II. 2a) volt.
Szóösszetétel(ek): 1. oktatógárda; oktatókönyv; oktatószemélyzet; oktatótiszt; 2. hitoktató; leventeoktató; pártoktató.
oktatói; oktatós.
