oktondi
oktondi melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb (bizalmas, kissé tréfás, kedveskedő) Gyermeteg, naiv módon ostoba, oktalan, együgyű <személy, főként gyermek>. Oktondi gyerek. A csősznének lehetetlen volt észre nem vennie, hogy … nem földmiveléssel foglalkoztunk … Ez asszonyszemély, az igaz, kimondhatatlanul ügyetlen és oktondi volt. (Táncsics Mihály) || a. Ilyen személyre, főként gyermekre jellemző <megnyilvánulás>. Oktondi beszéd, szavak.
II. főnév -t, -k v. -ak, -ja Oktondi személy, főként gyermek. Mit keres itt ez az oktondi? Milyen volt [az az ember]? – Magas és vöröses szakállú … – No hát, akkor az volt a főispán, te oktondi. (Mikszáth Kálmán)
oktondiság.
