oldalt
oldalt határozószó
1. A szóban forgó helytől, tárgytól, személytől, ill. az egyenes iránytól jobbra v. balra eső helyen (sem előtte, sem mögötte); oldalvást. Oldalt a ház mellett; oldalt áll, ül. Vidám tűz lobogott a kályhában … Feri oldalt ült a lábait melengetve. (Mikszáth Kálmán) Oldalt egy sor janicsár kísérte őket. (Gárdonyi Géza) –11 (ritka) -tól, -től ragos névszóval v. tőle személyragos határozószóval. Oldalt ült tőlem. || a. Vkin, vmin a jobb v. a bal oldalon. Most oldalt hordják a zsebet a szoknyán. Oldalt a homlokán sebhely van. A haja oldalt van elválasztva. (Gárdonyi Géza)
2. Önmagának vmelyik oldala felé. Oldalt fordul; oldalt néz. Haját oldalt fésüli. Mosolyog a gyermek, az atyja öléből; Nénje felé, oldalt, ravaszul mosolygott. (Arany János) [A titkár] meglepve fordította oldalt az arcát. (Kaffka Margit) || a. Jobb v. bal oldalára v. oldala felé. Oldalt fekteti a beteget. Oldalt dől a hajó. Oldalt kívánt fordulni a hosszú hanyattfekvés után. (Kaffka Margit)
3. (ritka) Oldalról. Oldalt támadás várható. A viharnak nincs rendes észjárása. Most oldalt fog, majd meg szembe rohan … s megint: megfordul. (Jókai Mór)
4. Ugy, hogy a tárgy, személy egyik oldala a haladás v. a szemlélet irányára ferdén áll. Oldalt jár. A kép oldalt áll.
Szóösszetétel(ek): baloldalt; féloldalt; jobboldalt; kétoldalt.
