oltalom
oltalom főnév ..lmat, ..lma, (népies, régies) ótalom (választékos)
1. Az a cselekvés, tevékenység, magatartás, amely vkit, vmit bizonyos kártól, rossztól, veszélytől megvéd, megóv, ill. ezeket távol tartja tőle. Oltalma alá vesz vkit, vmit; vkinek, vminek az oltalma alatt áll; oltalmába fogad, vesz vkit; vkit, vmit vkinek (az) oltalmába → ajánl; oltalmat kér, nyújt vmi ellen; oltalmul szolgál*: oltalom vki, vmi számára, megvédi, megóvja. Ragadjunk fegyvert az árulók ellen, legyünk készen hazánk oltalmára. (Kossuth Lajos) Kedvesét … unokatestvéreinek oltalmába ajánlja. (Ambrus Zoltán) A kegyelmes padisáh jónak látja, hogy török katonaság oltalma alá rendelje Buda várát. (Gárdonyi Géza)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Eszköz, dolog, amely vkitől, vmitől megóv, megvéd. Édes atyátok szerelmes karjai Lésznek ifjúságtok erős oltalmai. (Csokonai Vitéz Mihály) Ótalom nekünk most Etele nagy széke. (Arany János) || a. Vminek oltalmat nyújtó sajátossága. Az éjszaka, a sötétség oltalma alatt. Hát Matyi hol jár most? Váltig keresék, de az éjnek | Jó oltalma alatt hamar által ment a határon. (Fazekas Mihály) || b. (költői) Menekülés, mentség. Nincs ótalom, kell menned e tömeggel: Civódó kalmárok, nyelves kofák Üldöznek, mint hala prédát, sereggel. (Arany János)
3. (régies) Oltalmazó személy. Légy te, ó hős, oltalmam, segédem. (Vörösmarty Mihály) Városom ótalmához, Athena úrnőmhöz esengek először. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. oltalomlevél; 2. légoltalom.
