operatív
operatív [ë] melléknév -an, -abb v. (ritka) -en, -ebb [e, e]
1. (orvostudomány) Orvosi műtéttel kapcsolatos, sebészi. Operatív beavatkozásra volt szükség. A sebészek operatív megoldást ajánlottak.
2. (1945 után, sajtónyelvi) Termelési, ill. politikai v. szervezeti cél gyors elérését aktív, közvetlen beavatkozással, többnyire a szokásostól eltérő, kezdeményező cselekvéssel biztosító, lehetővé tevő. Operatív értékelés, feladat, gazdasági tevékenység, megbeszélések; operatív bizottság, szerv. Operatív tervet készített. Az operatív intézkedések operatív eszközöket követelnek. A vállalatvezető operatívan járt el. Operatívabb vezetésre volt szükség náluk. || a. (bizalmas, sajtónyelvi) Hozzáértő, gyors <eljárási mód>. A brigád operatív módon végezte el az összeszerelés munkáját.
3. (katonaság) Hadművelettel kapcsolatos.
